Visszatekintve az életemre, mindig is sejtettem, hogy én vagyok a fény az éjszakában. Néha rosszallóan csóválták az emberek a fejüket, hogy ennek a gyereknek aztán van önbizalma. Én meg mondtam, hogy “Ugyan! Ez csak természetes.”. Körülöttem sötétség, muszáj helytállni.…

Honnan lehet megismerni a láthatatlan embert? Hát, hogy nem látjuk. Nyilvánvaló. A kérdés helyesen az, hogy mennyit nem látunk? Mert ugye nem látjuk, így lehet, hogy őt egyedül nem látjuk, de lehet, hogy kettejüket nem látjuk, vagy egy egész focicsapatot belőlük nem látunk. Nem…

Milyen egyszerű lenne, ha problémát okozó emberek egyszer csak eltűnnének. Korrupt politikusok, önző, gátlástalan, gáncsoskodó embertársaink, törtető, taposó kollégák, becsületsértők, tolvajok, rablók, érzéketlen tuskók, bunkók, akik hangosan hallgatják a zenét, és…

  Ki a franc ír naplót? Mármint ki nem, de minek? Miért érdekelne bárkit is? Merjük-e azt feltételezni, hogy értelmes eszmecsere alapja lehet gondolataink megosztása? A legtöbbször ha ránézek egy egyébként természetes módon enyhén önmarcangoló blogra inkább szánalom tölt…