Honnan lehet megismerni a láthatatlan embert? Hát, hogy nem látjuk. Nyilvánvaló. A kérdés helyesen az, hogy mennyit nem látunk? Mert ugye nem látjuk, így lehet, hogy őt egyedül nem látjuk, de lehet, hogy kettejüket nem látjuk, vagy egy egész focicsapatot belőlük nem látunk. Nem látunk egyet és egyet se. Lehet, hogy épp nincs itt az, akit nem látunk. De ha itt van mégis, biztos, hogy láthatatlan!

Ha van láthatatlan ember, akkor az biztos, hogy okosabb és bölcsebb mint mi. Mert magunknál bölcsebbet és okosabbat nem látunk. Azt még értem, hogy én miért nem látok, de hogy mások is miért nem látnak, az teljesen érthetetlen. Pedig tőlük okosabbat és bölcsebbet igazán nem nehéz találni. Tudom hasztalan lennék szerénytelen is.

Az ostobaság és esendőség viszont láthatósági mellény. Mindenki látja azonnal. Csak sajnos nem lehet a Kreszben alkalmazni, mert az ostobák ön és közveszélyesek.

De jó lenne, ha a láthatatlan embereknek lenne súlya! Mert mint (nem) látjuk, lehet belőlük bármennyi. Így talán ellensúlyozni lehetne a sok idiótát. De úgy tűnik a láthatatlansággal az is jár, hogy az ember a súlyát is elveszíti. Az egyensúly legtöbbször felborulni látszik. A világ megállíthatatlanul rohan a pusztulás felé.

Ha viszont a világ, vagy legalább a szemünk világa elpusztul, egyenlővé válunk a láthatatlan emberekkel. Ez az igazi megvilágosodás! Nem csoda, hogy sosincs pusztulás újjászületés nélkül. A vég egyben megváltás is. Ezért a végnek sosincs vége.

Sok mindent hiszünk, hogy van. És talán valami van is. Kizárni mindenesetre nem lehet, hogy élnek köztünk láthatatlan emberek.